Szerző: Tiberiu Onuțu
Fordítás: István Péntek
Ma, 2023. június 22-én ünnepeljük a Fekete Leányka napját. Először is ismerjük meg őt közelebbről.
1. Eredet A Fekete Leányka egy kék borszőlőfajta, amelyről Joseph Roy-Chevrier azt állította, hogy a Leányka fajta mutációja lehet. A legújabb tanulmányok megcáfolták ezt a hipotézist. A fajta szüleit mindeddig nem sikerült meghatározni.
2. Történelem Ez egy őshonos fajta, amelyről azt állítják – dokumentumokkal nem alátámasztva -, hogy ősidők óta ismert Romániában. Úgy tűnik, hogy a Vitis silvestris alapján a vadon élő flórából származó szelekció. Ősidők óta termesztik a régi moldvai szőlőültetvényeken, és a híres Uricani bor 60%-a ebből készült. Kisebb területeken, a Dealu Mare szőlőskertben is termesztették.A fajta első dokumentált említése talán az osztrák-orosz-török háború (1787-1791) során a romániai hadjáratban részt vevő orosz hadsereg egyik lovassági tisztjének útinaplójában található. A könyvben a szerző azt akarja sugallni, hogy különleges képzettséggel és botanikai elfoglaltságokkal rendelkezik. Mint a potemkini kancellár kancelláriájának külföldi levelezési titkára, Besszarábiába (a Prut és a Dnyeszter közötti terület) és Moldvába (a Pruttól jobbra fekvő terület) utazott, ahol többek között 3 besszarábiai és 6 moldvai szőlőfajtát írt le.A moldovai fajták közül kettő (a Prut jobb oldalán) a Fekete leányka rokona lehet. Az első a Poama păsărească lenne, amelyet a szerző Strugurele vrabiei (Vitis labrusca !!!) néven is emleget. A Păsărească vagy Poamă păsărească (amely után a szőlő színe szerepel) a Leányka és a Fekete leányka fajták szinonimái. A megadott leírásból nem világos, hogy melyikre gondolunk. Leírják továbbá a Poama fetii fajtát, amelyet a szerző közönséges szőlőnek és a Lányok szőlőjének (Vitis fructu albo) nevez. Joggal hihetjük, hogy ez a Leányka fajta. Egyértelműbb információk hiányában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a műben szereplő Poama fajta a Fekete leányka lehet.Az 1884 és 1892 között Bogdan Petriceicu Hașdeu irányításával végzett nyelvészeti felmérésben a nyelvészeti kérdőív az 58. számú kérdést tartalmazta: Milyen különböző szőlőfajták nevei vannak, a lehető legszélesebb körű leírással az egyes fajtákról?Az 1893-1895 közötti időszakban Nicolae Densusianu hasonló felmérésében a kérdőív a 94. kérdést tartalmazta: Hogyan nevezik a különböző szőlőfajtákat?E nyelvészeti felmérések eredményei azért értékesek, mert első alkalommal kerültek megemlítésre a szőlőfajták nevei, szinonimái és elhelyezkedése az akkori román állam területén (Munténia és Moldova a Prutig). Az újabb nyelvészeti vizsgálatokkal együtt ezek az eredmények Ion Nuță nyelvész doktori disszertációjának tárgyát képezték, és megjelentek a Dicționar de termeni viticoli című könyvében.Ezek az eredmények egyértelműen kimutatták, hogy a Fekete leányka eredete a Iasi-Husi térségben található.
A fajtát két 1900-ban megjelent szakmunkában is említik. Chiriac D. Druțu agronómiai doktor röviden ismerteti a fajtát a munkájában Poamă neagră fetească și Poamă păsărească neagră néven.
Egy összetettebb leírás található George N. Nicoleanu ampelográfiai munkájában, ahol a fajta előfordulási helyeit (Felső Moldova, különösen a Iasi-Husi terület) részletesen megemlíti. Ezt a művet mind belföldön, mind külföldön nagyra értékelték, a szerzőt a párizsi világkiállításon kitüntetésben részesítették.
Ezt a felismerést követően Pierre Viala és Victor Vermorel, a Traité Général de Viticulture, Ampélographie című monumentális munka kezdeményezői George N. Nicoleanu-t bízták meg a romániai szőlőfajták ampelográfiai leírásának elkészítésével. A Moldva Prut és Nistru közötti területén akkoriban megtalálható fajtákat V. Thiébault, a Kutaisziban (Grúzia) található Clos Igorouli szőlőültetvények igazgatója írta le, aki ebben a munkájában szintén a Coada rândunicii (Fecskefark) szinonimát használja, és szintén Felső-Moldovában (a Pruttól nyugatra) lokalizálja.
- március 27-én Besszarábia visszatért Romániához. A 2.773/10.02.1940 számú miniszteri határozattal a Fekete leánykát fajtát azóta felvették a Romániában szaporítható és termeszthető kék borszőlőfajták jegyzékébe. 1971 óta szerepel a hivatalos fajtajegyzékben.
A Fekete leányka fajta legátfogóbb leírását az Ampelografia României tartalmazza.
A Prut és Nistru közötti fajta létezésének első dokumentált említése 1966-ból származik, amikor a Moldovai SZSZK még a Szovjetunióban létezett. Akkoriban a fajtát a Cahul körzetben, a Prut folyó völgyében találták. A Szovjetunió feldarabolása és a Moldovai Köztársaság függetlenségének elérése után a fajtát 2007-ben ideiglenesen engedélyezték a termesztési körülmények közötti tesztelésre és 2015-ben engedélyezték a termesztést.
Összefoglalva, elegendő okunk van azt hinni, hogy a fekete feteasca Moldova északi, a Prut folyótól nyugatra eső részén, pontosabban Iasi-Husi térségében keletkezett.
3. Név
3.1 Etimológia
A fajta neve a Fetești nevű faluról származik, com. Scobinți, Iasi megye, ahol a 12. század óta kiterjedt szőlőültetvényeket említenek. Így 1631. július 9-én Moise Movilă vajda eladta és meg is erősítette Eustație 3. logofăt birtokát Fetești falun, a Hîrlău körzetben, a Dealul lui Vodă alatt, Cotnari és Hîrlău között fekvő Fetești településen. A falun kívül eladja neki a Dealul lui Vodă területén lévő 7 szőlőültetvényt is…
Még ha ma léteznek is más Fetești nevű települések (Ialomița, Suceava és Vrancea megyében), ezek és a szőlőültetvények között nincs kapcsolat. A Moldovai Köztársaság Edineț körzetében is van egy Fetești nevű település, de azt a települést Hrițeninek hívták, és csak a 18. század végén változtatta meg a nevét Fetești-re.
Ion Nuță nyelvész szerint a Fetești név a Fătu, Fetea, nem pedig a lány + -esc utótagból származik, ahogy a román szótárak vélik.
3.2 Szinonimák
Fetească neagră (Moldova de Sus, Iaşi, Fălciu, Bacău, Botoșani, Roman , különösen Cotnari környékén, valamint Huși szőlőkben), Fată neagră (Huși-VS és Miniș-Ghioroc-AR), Fetiță neagră
(Jidvei-AB), Fetească-țîrțîră neagră (Flămânzi-BT), Poamă fetească neagră, Poama fetei neagră (Iași, Vaslui és Odobești-VN megyében), Poama feței neagră de Moldova (Huși-VS-ben), Poamă neagră fetească, Coada rândunicii, Păsăreasca neagră, Poamă păsărească neagră.
3.3 Fordítások
Fetyasca black, Pasaryasca nyagre (eng.), Schwarze Mädchentraube (ger.), Fekete leányika (mag.), Feteasca ciornaia, Pasareasca chernaia, Pasariasca niagre (rus.), Pasaryaska nyaqra, Qara fetyasca, Pasaryaska niaqra (tc.), Fetyaska Chernaya (ucr.)
4. A fajtapopuláció leírása (alap)
4.1 Botanikai jellemzők
A szőlőfürtök közepes méretű, 12-14 cm hosszú, hengeres vagy hengeres-kúp alakú, sűrű bogyókkal. Súlya 190-250 g. A bogyók gömbölyűek, feketék, közepes méretűek, 13-15 mm átmérőjűek és színtelen levűek. A héj vastag, kemény és virágokkal borított.
4.2 Technológiai jellemzők
Átlagos terméshozam: 11 t/ha.
Cukor: átlagosan több mint 200 g/l, túléretten akár 240 g/l is lehet.
A must összes savtartalma: 4,5-5,7‰ között.
4.3 Agrobiológiai jellemzők
Érési időszak: szeptember 10-20.
Vezetési forma: félmagas, nagy szemtömegű, 12-18 szemkapcsolatra elosztott szemekkel.
Ajánlott tartók: Chasselas x Berlandieri 41B és Berlandieri x Riparia Teleki vagy Kober. Mészkőmentes talajokon jó rokonságban van a Riparia Gloire-rel.
Betegségekkel szembeni ellenállóképessége: magas a rogyávall szemben, közepes a lisztharmattal szemben és alacsony a szürkerothadással szemben.
Időjárásállóság: magas fagyállóság, alacsony jégesőállóság és közepes szárazságállóság.
5. Biotípusok, klónok
1-es biotípus – figyelemre méltó vegetatív növekedéssel, pentalobátos levelekkel és rövid, kúpos, könnyű fürtökkel rendelkezik;
A 2. biotípus – a legtermékenyebb, kiegyensúlyozott vegetatív növekedéssel, pentalobátos levelekkel és nagy, hengeres-kúpos és kompakt fürtökkel rendelkezik;
- biotípus – köztes jellemzőkkel, pentalobátos levelekkel és közepes méretű, hengeres-kúpos fürtökkel rendelkezik;
- biotípus – háromlevelű, közepes-nagy fürtökkel, alacsony-közepes termőképességgel).
A 2. és 3. biotóp a legérdekesebb mind a minőség, mind a termelési jellemzők szempontjából.
Romániában jóváhagyott klónok: 7 Od. (2005), 4 Vl. (2006), 10 Pt. (2008), 6 Șt. (2008), 44 Th. (2008), 21 Cot. (2009), 9 Mf. (2009).
6. Románia
6.1 Művelt területek
821 ha (1979), 650 ha (1995), 2.950,85 ha (2016), 2.971,90 ha (2017), ebből:
Az Erdélyi-fennsík bortermelő vidéke – 38,01 ha
A Moldvai-hegység borvidéke – 957,39 ha
Muntenia és Oltenia-hegység bortermelő vidéke – 1034,50 ha
Bánáti borvidék – 110,95 ha
Crișana és Máramaros borvidék – 154,75 ha
A Dobrogea hegység szőlőtermő vidéke – 461,85 ha
Teraselor Dunării borvidék – 142,04 ha
A déli homokvidék borvidéke – Calarasi, Dolj, Ialomita, Mehedinti, Olt, Teleorman,
Prahova – 583,12 ha (6,8%), Constanta – 490,63 ha (4,38%), Galati – 319,30 ha (2,08%), Vrancea – 309,77 ha (1,17%), Iasi – 228,27 ha (2,08%), Buzău – 197,66 ha (1,15%), Mehedinți – 167,54 ha (3,3%), Arad – 95,68 ha (3,16%), Vaslui – 93,46 ha (0,85%), Tulcea – 91,22 ha (1,34%);
6.2. Termelők
Murfatlar Pincészet (160,55 ha), Ostrov Pincészet (120 ha), Cotnari Pincészet (100 ha), Tohani Borbirtok (90 ha), Tirol Pincészet (57 ha), Vânju Mare Pincészet (46,54 ha), Domniței Pincészet (46 ha), Recaș Pincészetek (45 ha), Dealu Mare Birtok (25 ha + 20 ha bérlet), Budureasca (42,5 ha),
7. Más országok
7.1 Művelt területek
A Moldovai Köztársaságban az elfoglalt terület jelentéktelen. Bár azt mondják, hogy Ukrajnában 2009-ben mintegy 1600 hektáron termesztették ezt a fajtát, hajlok arra, hogy azt higgyem, hogy ez a fehér Feteasca, nem pedig a fekete, mivel a Fetească (Leanka) kifejezést használják.