Szerző: Tiberiu Onuțu
Fordítás: István Péntek
Ma, 2022. június 21-én ünnepeljük a Királyleányka napját. Először is ismerjük meg őt közelebbről.
- Eredet
E fajta szüleiről több hipotézis is született.
A jidvei Hening borász úgy vélte, hogy a Leányka és a Dünnschälige (fehér rojtos) keresztezéséből származik, amelyet az erdély régi szőlőskertjeiben találtak. Fr. Müller Nagyenyedrőé azt állította, hogy a Dănășană fajta a Leányka és a Honigler (Édes Mézes) keresztezése. Gh. Constantinescu a fajtát a Leányka és a Kövérszőáő keresztezésének tartotta.[1] I. Höfner, Friedrich Caspari faiskolaigazgató utódja ugyanezen a véleményen volt.
A legújabb molekuláris elemzések kimutatták, hogy a fajta valódi szülei a Leányka és a Frâncușa.
- Történelem
Ennek a fajtának, mint sok másnak, nincs egyértelmű története. Athanasie Bulencea azt állítja, hogy a Galbena fajta (ha ez a Királyleányka/Dănășeana) már régóta létezne Erdélyben.[2]. Eltekintve attól, hogy az állítás nincs dokumentációval alátámasztva, valószínűleg a Furmint fajtára utal, amelynek többek között a Galbena is szinonimája.
Gaal Jenő 1892-ben azt állította, hogy a Galbena de Ardeal (akkori nevén a) az egyik legelterjedtebb fajta a Ménes területén.[3]de nagyon valószínű, hogy az a Furmint is volt, amely valóban eléggé elterjedt volt a területen.
A kutatások szerint a Dănășană fajta (Galbenă de Ardeal) a filoxéravész után jelent meg (Erdélyben).[4]Vagyis valahol 1880 után.
A fajtát eredetileg A. Ligner, a dánosi evangélikus templom prédikátora rögzítette a kultúrában. Később együtt dolgozott A. Krafft-tal, egy Almakerék-i amatőr faiskolával, akinek Dánosban volt egy fa- és szőlőiskolája.
Ez utóbbi 1903-ban a Dénostól délre, a Boartăș folyó mentén fekvő dombon egy körülbelül 1000 tőből álló parcellát hozott létre.[5]. Rövid időn belül a fajta egyre jobban elterjedt a környéken, és a faiskolások figyelmét is felkeltette, miután a szőlő egy Medgyesen rendezett kiállításon bemutatkozott.[6].
Friedrich Caspari faiskolai vállalkozó megérezte a fajta lehetőségeit, átvette, szaporította és elterjesztette a régióban Dünnesdörfer Königsast néven, majd Königsast weiss (Királyleányka) néven, ahogy az 1917-es katalógusában szerepel.[7].
1912-ben jelent meg először a szakirodalomban Galbenă de Ardeal, Dănășana néven.[8]. Friedrich Caspari 1925-ben egy bukaresti kiállításon mutatkozott be.[9] a Dünnesdörfer Königsast fajtából készült borral, amelyet Királyleánykának nevezett el. Ez a név tehát először szerepelt egy bor megnevezéseként.
Ugyancsak 1925-ben I.C. Teodorescu létrehozta az ország első ampelográfiai gyűjteményét a bukaresti Nicolae Balcescu Mezőgazdasági Intézetben, ahol a fajta a Galbenă de Ardeal nevet kapta.[10]. Az 1957-es ampelográfiai munkában a Galbena de Ardeal a Királyleányka és a Dánosi Leanyka szinonimákkal szerepel.[11].
Ez a fajta nem tévesztendő össze a Königsast (azaz a Kölner weiss), a Lampăr és a Strugurii Crăiești fajtákkal.
- Név
3.1 Etimológia
A szakemberek nyelvészeti elemzése azt mutatja, hogy a Fetească név a Fetești faluból származik, com. Scobinți, Iaşi megye, ahol a 12. század óta kiterjedt szőlőültetvényeket említenek. Így 1631. július 9-én Moise Movilă vajda eladta és meg is erősítette Eustație 3. logofăt birtokát Fetești falun, a Hîrlău körzetben lévő, Cotnari és Hîrlău közötti Dealul lui Vodă alatt fekvő Fetești településen. A falun kívül eladja neki a Dealul lui Vodă területén lévő 7 szőlőültetvényt is…
Ion Nuță nyelvész szerint a Fetești név a Fătu, Fetea szóból származik, nem pedig a lány + -esc utótagból, ahogy a román szótárak vélik.
3.2 Szinonimák
Dănășană, Daneșană, Danesdoerfer Königsast, Danosi, Danosi Leanyka, Galbenă de Ardeal
3.3 Fordítások
Fetyasca korolevskaia, Königliche Maedchentraube
- Leírás
4.1 Botanikai jellemzők
A szőlőfürt közepes méretű, 10-16 cm hosszú, hengeres vagy hengeres-kúpos, gyakran szárnyas, sűrű, nem homogén bogyókkal. Súlya 190-250 g. A bogyó gömb alakú, közepes méretű, 14 mm átmérőjű, sárgászöld színű. A lé finoman ízesített. A héj vastag és kissé fátyolos.
4.2 Technológiai jellemzők
Az átlagos termelékenység területenként eltérő. Balázsfalvaj térségében az átlagtermés 11 t/ha, Odobești térségében pedig elérheti a 27 t/ha-t.
Cukrok: átlagosan több mint 200 g/l, túléretten elérheti a 235 g/l-t is.
Összes mustsavtartalom: 5,7-6,2‰ között.
4.3 Agrobiológiai jellemzők
Betegségekkel szembeni ellenállóképessége: közepes a rogyával és a lisztharmattal szemben, gyenge a szürkerothadással szemben.
Időjárásállóság: magas fagyállóság, alacsony köd- és szárazságállóság.
- Biotípusok, klónok
1-es biotípus – hosszabb fürtökkel és ritkább sárga bogyókkal;
- biotípus – szárnyas fürtökkel, sűrű zöldessárga bogyókkal;
Biotípus 3 – diszkrét és finom aromájú (tömjén) ízzel, amely már a kezdetektől fogva különösen kellemes aromát kölcsönöz az újboroknak.
Romániában jóváhagyott klónok: 21 Bl. (1978), 72 Șt. (2008), 1 Iș. (2012).
- Románia 6.1. Művelt területek
1958-ban a fajta termőterülete körülbelül 400 hektár volt.
A teljes terület 2022. február 1-jén 12 215,93 hektár volt, ami Románia szőlőtermő területének 6,64%-át jelenti, ami enyhe csökkenést jelent az előző évekhez képest.
A megművelt terület alapján a 10 legnagyobb területű megye a következő: Vrancea 5 082,36 ha; Alba 1 445,54 ha; Valcea 744,57 ha; Galati 716,91 ha; Prahova 702,56 ha; Vaslui 432,65 ha; Arad 371,07 ha; Iasi 349,14 ha; Timiș 296,26 ha; Argeș 287,07 ha.
6.2. Termelők
Jidvei Pincészet (739,30 ha), Recas Pincészet (165,86 ha), Ostrov Birtok (53,84 ha), SCDVV Bujoru (45,82 ha), Tohani Birtok (30,48 ha), SCDVV Blaj (30 ha), Panciu Birtok (29,69 ha), Averești Pincészet (28 ha), Sub Tei Pincészet (25 ha), Baniei Birtok (25 ha).
- A világon
A fajtát Moldovában, Ukrajnában, Magyarországon, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Ausztriában és Németországban is termesztik.
[1] CONSTANTINESCU Gherasim, Ampelografia, Editura Agrosilvică de Stat, Bukarest, 1958, 332. o.
[2] Athanasie Bulencea, Erdély szőlői és borai, Ceres Kiadó, Bukarest, 1975, 50. o.
[3] Alexandru Mihalca, Emil Lazea, Az aradi szőlőtermesztés hagyományai és tapasztalatai, Ceres Kiadó, Bukarest, 1998, 105. o.
[4] M. Toader, O. Bellu, B. Baltagi, Gh. Iliescu és C. Matran, Dănășoara (Galbenă de Ardeal) szőlőfajta, Studies and Researches in Biology, Plant Biology Series, Vol. 10, Vol. 4. 1958, p. 371-380 Közleményt ismertetett Gh. Constantinescu, az Orosz Föderáció Akadémiájának levelező tagja az 1858. május 27-i ülésen.
[5] A Via 1958-ban még létezett, amikor a tanulmányban említett kutatásokat végezték, de 2018-ban, amikor a területen a dokumentációt készítettem Nicola Bădica úrral, a dániai városháza felügyelőjével, már nem létezett.
[6] Nem tudtam azonosítani az említett kiállítást
[7] Feltehetően a tanulmány szerzői hozzáférhettek ehhez a forráshoz. A mai napig nem azonosítottuk ezt a katalógust
[8] GRAUR D. Daniil, Szőlőkultúra, borkezelés, betegségek és gyógyításuk, Șimleul Silvanei, 1912.
[9] Hosszasan kutattam az említett kiállítás azonosítása érdekében, de nem sikerült azonosítanom.
[10] I. C. Teodorescu, Gh. Constantinescu, E. Negreanu, V. Doucet, Analytical study of grapes from the collection of the Faculty of Agronomy, Bukarest, Annals of the Faculty of Agronomy, 1941-1942, 2. kötet.
[11] CONSTANTINESCU Gherasim, NEGREANU Elena, Study of the technological properties of fruitful vine varieties (Vitis vinifera sativa), Edit. Acad. R.P.R., Bukarest, 1957, 307. o.
[12] A. M. Negrul, Vonogradarstvo, Selhozghiz, Moszkva, 1956.